A „mechanikai vagy kémiai újrahasznosítás?” kérdés rossz szintre helyezi a vitát. Nincs egyetlen technológia, amely minden polimerhez és minden hulladékáramhoz megfelelő lenne. A mechanikai újrahasznosítás általában a legtisztább, homogén anyagokban őrzi meg a legnagyobb értéket. Az oldás, depolimerizáció, pirolízis és gázosítás eltérő mechanizmusokkal, bemeneti követelményekkel és tényleges anyaghozamokkal rendelkeznek. Nem az olaj vagy a pellet deklarált hozama számít, hanem az, hogy valójában mennyi hulladék tér vissza új polimer előállításába, milyen energiaigénnyel és termékminőséggel. Ezeknek a technológiáknak ki kell egészíteniük egymást, nem pedig ugyanazért az alapanyagért kell versenyezniük.
2030-ra a kémiai újrahasznosítás Európa körforgásos gazdaságának egyik kulcspillérévé válik. A pirolízis, a hidrotermikus cseppfolyósítás (HTL) és a PET/PA depolimerizáció jelentősége növekedni fog. A piac standardizált pirolízisolaj-minőséget és teljes integrációt a finomítókkal fog megkövetelni. A szabályozási kötelezettségek bővülni fognak, kiterjedve a tömegmérlegre, anyagellenőrzésekre és a minimális újrahasznosított anyagtartalomra. Azok a vállalatok, amelyek időben felkészülnek, egyértelmű versenyelőnyre tesznek szert.
A kémiai újrahasznosítás sikere vagy kudarca elsősorban a alapanyag minőségétől függ, nem csupán a technológiától. Ez határozza meg a folyamat stabilitását, a termék minőségét és a jövedelmezőséget. Számos vállalat tévesen feltételezi, hogy bármilyen hulladékáram alkalmas, holott a összetétel és változékonyság alapvetően megváltoztathatja az eredményeket. Az alapanyag értékelése stratégiai első lépés, és minden életképes kémiai újrahasznosítási projekt alapját képezi.
A 2025. júliusi EU-rendelet új keretet határoz meg a kémiai újrahasznosítás számára. Bevezeti a kötelező tömegmérlegelést, szigorú szabályokat az újrahasznosított tartalom allokációjára, külső auditokat, valamint a „tüzelőanyag-felhasználás kizárva” elvet. A szabályozás 2030-ig további ágazatokra is kiterjed. A vállalatoknak biztosítaniuk kell az alapanyag minőségét, a dokumentációt és a megfelelőségi rendszereket. A korai alkalmazkodás versenyelőnyt jelent.